Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai




ИмеVédett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai
страница64/117
Дата на преобразуване08.02.2013
Размер7.68 Mb.
ТипДокументация
източникhttp://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/vedett-erzekeny/vedett-erzekeny.docx
1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   117
állattartási aspektusok határozzák meg a védett területek mezőgazdálkodását.

3. 4.3. Az állattartás fő szempontjai

Arra ezen áttekintő könyv keretében nem vállalkozhatunk, hogy az állattenyésztés/tartás általános és faj/fajtaspecifikus alapismereteit, valamint az ökológiai/táji adottságok szerint eltérő tartási és takarmányozási rendszereket és azok technológiáit részletesen bemutassuk. Erre egy önálló, – a védett területek állattartásával kapcsolatos – kötet hivatott. Jelen esetben meg kell hogy elégedjünk tehát:

  • az állattenyésztés/tartás teljes körű gazdálkodásban betöltött szerepének általános elemzésével;

  • a háziállat géntartalékok – agrobiodiverzitásban és a fenntartható mezőgazdálkodásban betöltött – szerepének vizsgálatával;

  • a tájba illő, ökologikus állattartás, a hagyományos, külterjes és vegyes állattartási rendszerek legfontosabb szempontjainak, az állat és táj viszonyának, a génmegőrzés, a haszonállatvédelem és állatmentés kérdéseinek áttekintésével;

  • a legfontosabb ősi és őshonos hasznonállataink bemutatásával és a védett területek gazdálkodásában játszott lehetséges szerepük elemzésével, valamint

  • két speciális ágazat, a legeltetéses állattartás és a méhészet fő szempontjainak, a védett és érzékeny területek gazdálkodásában játszott szerepének bemutatásával.

3.1. 4.3.1. Általános megfontolások

A védett területek állattenyésztésének/tartásának korszerű és a jövőbe tekintő megítélését, valamint a tennivalók körvonalazását a „teljes körű gazdálkodás” kifejezésének értelmezésével kell kezdenünk. A nemzetközi és hazai tudományos, valamint gazdálkodói közvélemény a teljes körű gazdálkodás meghatározása esetében nagy vonalakban egyetért abban, hogy elsősorban a környezetbe illő gazdálkodás természetes körforgását, az egészséges és ésszerű emberi tevékenységet és a mezőgazdasági folyamatok egymást segítő, kiegészítő, egymásra épülő (de nem szakosított!) műveleteit értjük. A rendszerré összeálló folyamatok legfontosabb elemeit, az ezeket jól jellemző termékeket, valamint az ehhez szükséges környezeti hátteret Győrffy (1990) a következők szerint foglalja össze:

  • energia (főképp természetes),

  • állat (környezetterhelésre figyelemmel, talaj, növény táplálása is),

  • talaj (élő, jó szerkezetű és humuszban gazdag),

  • növény (vetésforgóban, természetes társításban és tápláló-védő rendszerben),

  • általános környezet (az ehhez való illeszkedés, a mind szélesebb védelem, a kapcsolódó hulladékgazdálkodás),

  • emberi táplálék (teljes értékű élelmiszerek, az okszerű táplálkozás, az emberi teljesítő- és ellenálló képesség, az egészség megtartása).

A teljes körű gazdálkodás ilyen módon körülírt rendszere eddig szinte kizárólag a különböző méretű tradícionális paraszti, illetve farmgazdálkodás keretében valósulhatott meg. A védett természeti területek állattenyésztése is főképpen ebben a teljes körű gazdálkodási rendszerben képzelhető el. Ennek megfelelően az állattenyésztést, mint ágazatot nem szabad a teljes körű gazdálkodás keretei közül kiragadva elemezni, illetve megvalósítani.

A fenntartható, értékőrző, kiegyensúlyozott mezőgazdálkodásnak alapeleme az agroökológiai adottságok, a növénytermesztés (primer produkció), valamint az állattenyésztés összhangja. E kapcsolatrendszer minden összefüggését itt nincs módunk részletesen leírni, ám néhány szempontra feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet.

Az agroökológiai feltételek, a talaj termékenysége meghatározza a megtermelhető biomassza mennyiségét, megteremtve az állattenyésztés takarmánybázisát. Ugyanezen környezeti feltételek, a talajok terhelhetősége, környezetvédelmi kapacitása behatárolja a szükséges és lehetséges állatlétszámot, a talajok szervesanyag-, szervestrágya igényét és trágyaterhelhetőségét, a gazdálkodás energiaigényét, továbbá az előállított termékek és a környezet minőségét is. Mindez azt jelenti, hogy a gazdálkodás a birtok szintjén megköveteli az egészben való gondolkodást és cselekvést, amely a talaj, növény, állat, energia, táplálék és környezet egészére ki kell hogy terjedjen. Ezt igen szemléletesen, egyszerűen és követhetően mutatja be a Győrffy (1994) által összeállított 37. ábra.

37. ábra - Az egészben való gondolkodás és cselekvés fő szempontjai (Győrffy, 1994)



A bemutatott rendszernek, vagyis a természet körforgását figyelembe vevő, a környezetet kímélő, természetes energiát használó, az állatvilágot, növényeket és az élő talajt szintetikus szerek nélkül fenntartó egészben való gondolkodásnak és cselekvésnek a vegyes gazdálkodási rendszerek – a tradicionális paraszti vagy tanyasi gazdálkodástól az ökológiai gazdálkodás különböző irányzataiig terjedő formái – tökéletesen megfelelnek, így a védett és csatlakozó területek gazdálkodási- és birtokstruktúrájának kialakításában e szempontoknak meghatározóaknak kell lenniük.

Az egészlegességre (teljességre) való törekvés szempontjából tanulságos talán végiggondolnunk azt a kérdéssort, a gondolkodásnak azt a sorrendjét, amely alapján építkezik egy biológiai gazdálkodást folytató üzem, amely mentén meghatározza „ágazati arányait”. E tervezési folyamat – melyet a szerzők Dottenfelder Hof-ban, Németországban ismertek meg – a következő kérdések sorrendjében zajlik:

  • Mennyi az adott termőhely talajának egyensúlyi humusztartalma?

  • Mennyi istállótrágya kell e humusztartalom fenntartásához?

  • Hány számosállat termeli meg ezt az istállótrágya mennyiséget?

  • E számosállat-létszámnak mennyi takarmányra és alomszalmára van szüksége?

  • Mennyi a szükséges takarmány és alomszalma megtermelését biztosító takarmánytermő- és gabonaterület?

  • Mennyi terület marad ezek után az árunövény-termelés számára?

  • Az árunövénytermő területen milyen fajokat kell termesztenünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott vetésforgót tervezhessünk és valósíthassunk meg?

Látható e kérdéssorból is, hogy az állattartás tervezését teljes egészében áthatja a talaj-növény-állat-talaj körfolyamat fenntartásának, a környezeti egyensúly biztosításának igénye, s benne a környezetstabilitás, mint legfontosabb alapérték, kiinduló feltételként jelenik meg. Ennek a szemléletnek – akár biológiai akár más gazdálkodást folytatunk – meg kell jelennie a gazdálkodásban, és a mezőgazdálkodás belső lényegévé kell válnia.

A felvetett gondolatmenetre és kérdésekre a birtoktervezés kapcsán (4.5. fejezet) még visszatérünk, ám annyit már itt is le kell szögeznünk, hogy hosszú távon növénytermesztés állattenyésztés/tartás nélkül, illetve állattenyésztés földterület nélkül nem képzelhető el! A talaj-növény-állat összhangnak mindazonáltal nem kell feltétlenül egy üzemen belül megvalósulnia. Elégséges, ha az egymással kooperáló üzemek egy régión belül biztosítják ezt az egyensúlyt, ezért az ilyen célú szövetkezéseket e tevékenységükben feltétlenül támogatni érdemes és szükséges.

Magyarország területén – a különböző tájak eltérő adottságaiból fakadóan – széles határok között mozog a területek állateltartó képessége, amit az ágazatok (szántóföldi takarmánytermelés, gyeptermesztés, árunövény termesztés) egymás közti arányai is jelentős mértékben tovább differenciálnak. A területek zömén azonban határértékük 0,5–2,0 számosállat/ha. Túlságosan alacsony állatlétszám esetén nem áll rendelkezésre a talaj termékenységének, szerkezetének fenntartásához szükséges trágyamennyiség. Túlságosan nagy állatlétszám esetén viszont a helyben megtermelt takarmány és szalma nem fedezi az állatok igényét, külső beszállításra van szükség, így az adott régióban megnövekedett szervesanyag-bevitel és trágyaterhelés meghaladja a talajok trágyafelvevő képességét, terhelhetőségét, komoly környezetkárosodáshoz vezethet és a könnyen oldható N-műtrágyák használata nélkül is nitrogénszennyezést válthat ki (lásd Hollandia!). Európában mindkét szélsőségre találunk bőven példát (80. táblázat).

81. táblázat - Magyarországon védett háziállat fajták (1) Emlos fajták


Ország




Mezőgazdasági terület (millió ha)

Számosállat

(millió db)

Számosállat

(db/ha)

Franciaország




18,30

22,09

1,20

Spanyolország




14,34

11,26

0,78

Németország




11,83

16,43

1,39

Olaszország




8,28

9,16

1,11

Anglia




6,38

15,10

2,37

Görögország




2,82

1,51

0,53

Svédország




2,80

1,90

0,68

Dánia




2,36

3,49

1,48

Portugália




2,15

2,28

1,06

Finnország




2,13

1,30

0,61

Ausztria




1,40

2,60

1,86

Írország




1,34

6,51

4,86

Hollandia




0,90

6,43

7,14

Belgium/Luxemburg




0,77

4,15

5,39

EU összesen




75,79

104,21

1,37

Magyarország

1990 évben

4,82

2,61

0,54

 

2000 évben

4,80

1,67

0,35

Forrás: EU statisztikai kiadványa, Brüsszel. 1998, és KSH adatok, Budapest, 1990, 2000.

A jelenlegi EU-tagországok összes mezőgazdasági művelés alatt álló területe 75,8 millió hektár, amin 104,2 millió számosállatot tartanak. Egy hektár területre az EU átlagában 1,37 számosállat jut, ami 625 kg vegyes állati élőtömeget jelent hektáronként, a hozzá tartozó trágyaterméssel. A két legmagasabb mutatóval Hollandia (7,14) és Belgium (5,39) rendelkezik, majd Írország, (4,86), Anglia (2,37), Dánia (1,48) és Németország (1,39) következik.

Magyarország egy hektárra vetített számosállat mutatója 1990-ben Görögországéval volt azonos, míg 2000-ben már ennél is alacsonyabb, a legutolsó helyen (0,35 db/ha, azaz 175 kg/ha vegyes állati élőtömeg) található. Ez már a környezeti egyensúly fenntartását is veszélyezteti, és agronómiai értelemben sem fedezi a szántóföldi területek egyébként nagyon lényeges istállótrágya-igényét (Binnyei, 2002).

∗ ∗ ∗

A védett területek vad- és haszonállat állományának faji és fajta szerinti értékelését és ennek jövőbeni megítélését több szempontból is elemeznünk kell, melyek:

  • a géntartalékok szerepe és védelmük jelentősége,

  • a faj, fajta eredete és tájba illő állományi összetétele,

  • a védett területek természetvédelmi szempontból differenciált állattartásának igényei.

Az említett szempontokat részletesen a következő fejezetek tárgyalják.

3.2. 4.3.2. A háziállat géntartalékok szerepe az agrobiodiverzitás megőrzésében és a fenntartható mezőgazdasági termelésben

Az agrobiodiverzitás vagy más kifejezéssel a mezőgazdaság biológiai sokfélesége a biodiverzitásnak azon része, mely valamilyen módon hozzájárul a mezőgazdasági termeléshez és az élelmiszer-előállításhoz. A haszonállat-géntartalékok felölelik mindazon állatfajt és -fajtát továbbá ezek populációit, melyek közreműködnek a humán táplálék előállításában és a mezőgazdasági termelésben.

Az állattenyésztés hatása a mezőgazdaságra és az általános gazdasági fejlődésre általában alulértékelt. Pedig háziállataink, köztük a géntartalékok is, meghatározó szerepet játszanak az emberiség fennmaradásában. Számítások szerint, közvetlen vagy közvetett módon, a teljes lakosság élelmiszer- és mezőgazdasági eredetű szükségletének mintegy 30%-át a háziállatok szolgáltatják. Jelenleg közel kétmilliárd ember megélhetését határozza meg – legalább részben – az állattenyésztés, és mintegy 250 millió ember számára szinte kizárólag az állattenyésztés jelenti az egyetlen megélhetési forrást.

A Föld lakosságának növekedése és a magasabb életszínvonal elérésének szándéka növeli az állati termékek iránti igényt, különösen a fejlődő országokban. Ennek megoldását az állati termék-előállítók az egy állatra jutó termelékenység növelésében látják, ami általában a hagyományos állatfajták genotípusának keresztezéssel történő megváltoztatását, illetve a fajták cseréjét jelenti. Nyilvánvaló tendencia tehát, hogy lényegesen kevesebb fajtát vagy fajtakeresztezést igénylő, intenzív termelési formákat vezetnek be. Következésképpen számos, különleges tulajdonságot hordozó, hagyományos helyi fajta veszélyeztetett helyzetbe kerül és megfelelő génmegőrzési, védelmi és hasznosítási program hiányában elvész.

1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   117

Поставете бутон на вашия сайт:
Документация


Базата данни е защитена от авторски права ©bgconv.com 2012
прилага по отношение на администрацията
Документация
Дом